Csíksomlyó és környéke – zarándoklat és túrák

Odafelé Szeged – Arad – Déva – Gyulafehérvár – Meggyes – Segesvár – Székelyudvarhely – útvonalon mentünk. Tudtuk, hogy az Arad–Szászsebes szakasz forgalmas és nem túl jó, de a kíváncsiság és a táj szépsége nagy vonzerő még úgy is, hogy igazán körülnézni, elbámészkodni nincs idő. Az utat két napra terveztük, előre nem sikerült szállást biztosítanunk, ezért sátrat vittünk. A második nap reggel sikerült telefonon megbeszélni a csíki szállást.

Amiről nincs fotó: Szászsebes – legalább egy óra volt, mire átjutottunk a városon. Úgy tűnik, ott ez a normális forgalom: egy hatalmas dugó az egész. Ha egyszer majd elkészül az autópálya, akkor igazán kellemes út lesz.

Vendéglátóink Csíkcsicsón laknak, szállásunk azonban nem a faluban volt, hanem egy kis nyaralóházban a Csicsói Hargita oldalában 1000 méteres magasságban, Csicsótól kb. 12, Csíkszeredától 8-9, az említett Tolvajos-tetőtől 4-5 km-re, ezt a részt Piricskének hívják.

Úgy gondoltuk, Hargitafürdőről elindulunk a Madarasi Hargita irányába. Odáig azonban túl hosszú lett volna, hiszen a piricskei háztól Hargitafürdő már vagy 7 km. (Odáig elmehettünk volna kocsival is, de ez eszünkbe sem jutott, meg amúgyis a túrázás volt a cél.) Így a legmagasabb csúcsot (Madarasi Hargita: 1801 m) nem hódítottuk meg, "mindössze" 1730 méterig jutottunk.

Medvével nem találkoztunk, pásztorkutyákkal igen. Profi módon bekerítettek minket, de nem ettek meg – erről sincs fotó.

A Wikipédia írja: "Az 1,7 kilométert is meghaladó hegyek egy hatalmas sztratovulkáni kráter maradványai".

Hargitafürdőn még látszanak az egykori kaolinbányászat nyomai, ma a turizmusra igyekeznek összpontosítani.

Reggel autóval Csíkcsicsóra mentünk, hogy az ottani keresztaljával (kb. 400 fő) zarándokolhassunk. Csicsóról a Somlyó 5-6 km. Az idei búcsú jelmondata: "Boldog vagy, mert hittél." A zarándokút és a búcsúi szertartás felemelő élményét persze a képek nem tudják visszaadni.

Egy-egy kis részlet a prédikációból és a közös éneklésből rövidke videoklipen látható.

Már a földrajzi nevek is a Kárpát-medence egységét, az összetartozást hirdetik. Az itthoni Somló-hegy és Csíksomlyó. Itt a közelben Balatoncsicsó, ott Csíkcsicsó. Somlyóból is van még néhány, Csicsó van például a Felvidéken is...

Számomra felejthetetlen élmény, amikor jön a csíkrákosi keresztalja, az első sorban népviseletes férfiakkal, akik kis harangjaikat méltóságteljes, lassú ütemben egyszerre kongatják...

Hajnalban Csíksomlyóra indultunk napfelkeltét nézni. Csíkszereda környékén még mindig útlezárások, terelések, de némi kerülővel azért odaértünk. A Kis-Somlyón található Salvator-kápolna meglátogatása után Balánbányára autóztunk.

Úticélunk a Hagymás-hegységben levő Egyeskő. Balánbányától nem nagy a távolság, de az út nagy része meredek emelkedő. A Hargitával ellentétben itt rengeteg túrázóval találkoztunk.

Visszafelé bementünk a felcsíki falvakba és megnéztük a csíkkarcfalvi erődtemplomot, amelynek építése valószínűleg a XIII. században kezdődött, gótikus szentélye XV. századi. 2012-ben újították fel.

Valaha a Gyimesfelsőlok melletti Széphavason kápolna állt, amit a búcsúra jövő csángók mindig útba ejtettek, 1744-ben azonban betiltatott a moldvai csángók kijárása, lassan a Szent László kápolna is eltűnt. Most újjáépítik (szephavas.hu), ennek egyik fő mozgatója Molnár V. József. Itt találkoztak valaha a történelmi határon kívül élő csángók a határon inneni testvéreikkel, és a hagyomány az utóbbi években újjáéledt.

Hazafelé menet a Gyimesi-hágón az Antal Imre vezette csobotfalvai népzenei csoport még muzsikált a csöpögő esőben – erről egy rövid video is van.

A Gyimesi-hágótól a Szellő nevű csúcsig 9 km az út. Itt is történt olyan kaland, amit nem tudtam fotózni: pásztorkutyák támadtak meg bennünket. Borjúnagyságúak. Igazán megijedni sem volt idő. A román pásztor a kerítésen átugorva rohant a megmentésünkre – akciója szerencsére sikeres volt.

A hágó 1159, a Szellő 1496 m-en van, ez nem nagy szintkülönbség, a tegnap-tegnapelőttihez képest inkább dimbes-dombos séta.

Ezen a vidéken egyébként a II. Világháborúban komoly harcok voltak, a lövészárkok ma is látszanak. Embereivel vitéz Sebő Ödön főhadnagy védelmezte a Gyimesi-szorost, emlékeit "A halálra ítélt zászlóalj" című könyvében írta meg. (Fia Sebő Ferenc, népzenész és népzenekutató.)

Visszafelé a Székelyudvarhely – Farkaslaka – Korond – Marosvásárhely – Torda – Kolozsvár – Nagyvárad – Szolnok – Kecskemét – Székesfehérvár útvonalat választottuk. Jó minőségű, Torda – Kolozsvár között már autópálya is van, így – no meg azért is, mert az út második fele már itthonra esik – ezt egy naposra terveztük. Azért kicsit hosszú volt, de éjfél előtt már én is itthon voltam.

Hosszabb megállásokra persze itt sem volt idő, pedig csak ezen az útvonalon lenne legalább egy vagy két hétre elegendő látnivaló.